I. Ptolemaios Soter tetradrachmája

A 380 éves múltra visszatekintő Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának oktatásában gyakorlatilag a kezdetektől eredően nélkülözhetetlen helyet foglaltak el a különböző gyűjtemények. Az 1753-ban alapított és azóta számos viszontagságon átesett, ellenben mind a mai napig fennálló Éremgyűjtemény a Régészeti Intézet és az Egyetem múltjának egyedülálló emléke, aminek rövid bemutatására az alábbiakban térünk ki.
Az egyetemi gyűjtemény létrehozása 1753-ban Fischer Lipót SJ nevéhez fűződik (Nagyszombat – ma: Trnava). A gyűjtemény ekkor 1842 darabot számlált. A jezsuita szerzetesnek a kollekció megalapításában és fejlesztése érdekében véghezvitt fáradozásait azok a kézzel írt, nagy műgonddal vezetett leltárfüzetek tükrözik, amelyek 1762-1763-ból maradtak fenn. Az Egyetem tulajdonában levő, máig megmaradt kéziratok a legelső éremkatalógusnak minősülnek. Az érmek méltó tárolására a kor szokásainak megfelelően Fischer L. kis szekrénykéket készítetett, amelyekbe alacsony fiókok kerültek. A három szekrényke jó állapotban maradt fenn napjainkig. Kiemelendő közülük a kétajtós, copf stílusú, elő- és oldallapjain intarziával díszített bútor. Felső részén stilizált aranyozott akantusszal szegélyezett, feketére festett díszes pajzs áll, rajta latin nyelvű felirattal:

ROMVLIDVM / SI RISCA CVPIS MONVMENTA / VIDERE / AVGVSTOS NVMMOS / INSPICE / MVLTA LEGES.
„Ha régi római emlékeket kívánsz látni, a császári érmeket szemléld, sokat fogsz tanulni.” (Stöhr Géza ford.).

A szekrényke tetején ma is I. (Habsburg) Lipót német-római császár és magyar király ólomból öntött, aranyozott lovasszobra látható. A jezsuita rend feloszlatása után a Ratio Educatonis (1777) szabályozása túlmutatott a gyűjtemény oktatásban betöltött szerepén: a magyar nemzeti érem- és régiségtár megteremtését tűzte ki célul.

„Van ezenkívül igen gazdag éremtár, mely szépen van fölszerelve latin, görög és magyar érmekkel. Ezentúl sem fog hiányozni sem a költség, sem a törekvés ezen kincs gazdagítására: minden új pénznemből, melyet jövőre legalább az örökös tartományokban verni fognak, oda fognak szállítani. Végül arra is serényen fog gond fordíttatni a jövőben, hogy a Pannonia-szerte előforduló régészeti emlékek lassankint összegyűjtessenek és az egyetem székházában megőriztessenek, hogy nemcsak a tudományok belföldi hallgatóinak, hanem a külföldieknek is hasznára és okulására szolgáljanak, akiket a kíváncsiság valamikor idehoz.” (Ratio Educationis, CC. §.: De Universitatis, Bibliotheca, Numophylacio, ceterorumque antiquitatis monumentorum Musaeo; Frim Aladár ford.).

Trebonianus Gallus dupla aureusa

1778-ban, az Egyetem Budára való átköltöztetése után a gyűjtemény („numophylacium”) az Egyetemi Könyvtár épületében nyert elhelyezést; 1784-ben a teljes éremanyagot és a könyvtárat a pesti ferencesek rendházába költöztették át (1782-ben a pesti pálosok kollekciójával bővült). Az éremanyagot egészen 1794-ig Schönwisner István kezelte, pontosan vezetett leltárkönyveit az Egyetemi Könyvtár őrzi.
A XIX. század első felében az egyetemi gyűjtemény az ország legjelentősebb kollekciójának számított nem csupán mennyiség (1849-ből 15600 darab éremről tudunk), de minőség tekintetében is; számos magángyűjteményből származó darab került az egyetem tulajdonába (Winkler Mihály, Weszerle József, Jankovich Miklós, Kiss Ferenc). A szabadságharc utáni évtized abszolutikus intézkedései az éremtár kezelésében is érezhetőek voltak. A bécsi éremtár jogosulttá vált kiválogatni az értékesebb darabokat, de ennek valódi megtörténte dokumentumokkal pontosan nem igazolható. Rómer Flóris és Hampel József vezetése alatt a gyűjtemény folyamatosan gyarapodott; az 1890-es évek elején Kuzsinszky Bálint Réthy Lászlóval, a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának munkatársával együtt elvégezte a teljes anyag revízióját. Ekkor készült el a Réthy L. által írt, máig is használatos leltárkönyv. Később, a XX. század első évtizedeiben, Kuzsinszky Bálint tanszékvezetése alatt a gyűjtemény már nem szaporodott tovább.

Alföldi András igazgató idejében (1930-1947) a gyűjteménynek a korábbiakhoz képest kisebb darabszámú állományáról tudunk: a húszezret sem érte el, 19650 darabról maradt fenn adat. 1940-ben az egyetemi éremgyűjteményből több jelentős darabot a Magyar Nemzeti Múzeumba mentettek át. A bölcsészkar Alföldi A. professzor javaslatára 1196 darab érmet a múzeum Éremtárában helyezett el ideiglenes letétként (a háborús pusztításoktól való félelme miatt a múzeumi őrzést biztonságosabbnak találta), az egyetem tulajdonjogának fenntartása mellett.

II. Napóleon érmének próbaverete

A II. világháború után a gyűjtemény rendezése, revíziója és továbbfejlesztése mintegy negyven évig nem mozdult előre. Az 1980-as években az antik anyag rendszerezésére dr. Lányi Vera, a középkorira dr. Laszlovszky József és V. Székely György kapott megbízást. Az ókori anyag revízióját Lányi V. befejezte dr. Torbágyi Melinda és Bakos Miklós közreműködésével. A középkori rész munkálatait és tudományos feldolgozását 1997-ben dr. Kálnoki-Gyöngyössy Márton vette át, aki 2005-ben a közép- és koraújkori magyar aranypénzekből katalógust állított össze. A tudományos feldolgozást és az éremanyag számítógépes revízióját a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának két munkatársa, dr. Tóth Csaba és Vida István végezte 2010-ig; az egyetem részéről a gyűjtemény gondozásában dr. Mészáros Orsolya adjunktus vesz részt.
2014-el kezdődőleg egy új projekt indult a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával az éremtár feldolgozására („Az ELTE Bölcsészettudományi Kara Régészettudományi Intézete Éremgyűjteményének adatbázis alapú feldolgozása és elektronikus felületen való közzététele” projektcím alatt [NKA 3532./329.]; időtartam: 2014.01.01-2014.10.31.). Dr. Dezső Tamás dékán témavezetése mellett a kezdeti periódusban az Alföldi András professzor által 1939-1940-ben a Magyar Nemzeti Múzeum állományába került (Kari Tanács 1939.11.21.-iki határozat) és onnan 1995 után, Dr. Szabó Miklós professor emeritus rektorsága idején visszaszállított 1196 darab érem és emlékveret leltározása, adatfelvétele, fotózása és digitális alapú adatbázisban való rendszerezése kerül kivitelezésre. A numizmatikai gyűjtemény kezelője Dr. Juhász Lajos