• Közösségek régen és ma. Régészet Napja az ELTE Régészettudományi Intézetében

    • 2017.11.01. 19:32 - Ásónyomon
    eseményekRégészet Napja

    Az ELTE BTK Régészettudományi Intézete idén is csatlakozott a Magyar Régész Szövetség felhívásához és 2017. május 27-án megünnepli a Régészet Napját.

    Előadásaink ebben az évben azzal foglalkoznak, hogy milyenek lehettek a régészek által kutatható régmúlt közösségek, milyen módon kapcsolódhatnak a maiakhoz, milyen tanulságokkal járhat megismerésük. Tematikus rendezvényünkön az érdeklődők előadásokat hallgathatnak a bronzkori élők és halottak temetési közösségéről, valamint arról, hogy milyen csapatépítési technikák voltak az őskorban. Milyen fontos szerepe volt a Római Birodalomban a fürdőknek a közösségi kapcsolatok fenntartásban, milyen sokszínű volt a Birodalom társadalma és hogyan éltek az elsőként letelepült katonák csoportjai. A természettudományos vizsgálatok segítségével megismerhetjük egy 6. századi közösséget alkotó férfiak és nők, gyerekek és felnőttek mindennapjait. Hogyan épültek a várak a középkorban és hogyan építjük ma újra ezeket?

    Idén is lesz régészeti játszótér puzzle-val és legóval, süteménykészítéssel és terepjáró pakolással, újdonságként pedig szabadulószoba, ahol az ajtót nyitó kulcsot régészeti rejtélyek megoldásával lehet megtalálni.

    Az előadások vendégei belekóstolhatnak a Régészettudományi Intézet alkotó légkörébe, a leletek és könyvek által teremtett atmoszférába, és megismerhetik a régészet műhelytitkait.

    Helyszín:

    Előadások: ELTE BTK Régészettudományi Intézet, Könyvtár, központi olvasó. 1088 Budapest, Múzeum körút 4/B, alagsor

    Régészeti játszótér és leletsimogató: ELTE BTK Trefort-kert. 1088 Budapest, Múzeum körút 4.

    Programok:

    10.00–10.30.            Fülöp Kristóf: A holtak szerepe az élők közösségében

    Mit jelent a halál az elhunyt számára, és vajon mit jelent nekünk, élőknek? Első hallásra e kettőt, mint egymástól távol álló világokat, határozottan különválasztjuk. Azonban, ha jobban belegondolunk, e két világ lépten-nyomon egymásba fonódik az elhunytak személyén keresztül. Élők és holtak kapcsolatának egyik első és legerősebb kifejeződése a temetés eseménye. Ezt követően pedig az elhunyt a továbbélő emlékezet és a különféle hiedelmek révén továbbra is fontos, sőt akár meghatározó szerepet tölthet be az élők mindennapjaiban, cselekedeteiben.

    Elsőként jelenkori, európai halálfelfogásunkat és holtakkal való kapcsolatunkat járjuk körbe. Majd útra kelünk, hogy téren és időn átutazva megismerhessük a holtak egy másfajta, sokszínű és számunkra sokszor meghökkentő szerepét. Legvégül pedig egy késő bronzkori (Kr. e. 1400 körül) máglya megépítésével, majd meggyújtásával és a maradványok összegyűjtésével kísérletet teszünk arra, hogy megértsük, mit jelenthetett e kapcsolat a hamvasztás és az azt követő eseményeken keresztül, mintegy 3500 évvel ezelőtt.

    10.40–11.10.            Szilágyi Márton: Team building az őskorban

    Az őskori közösségekről manapság bennünk élő kép ábrázolhat akár természethez közeli, már-már romantikus világban élő embereket, akár elmaradott vadembereket, mindenképpen teljesen másnak képzeljük őket, mint saját magunkat. Azonban ez a különbség bizonyos tekintetben jóval kisebb, mint gondolnánk. Egy új közösség kialakulása során vannak olyan pontok, melyektől számítva az a csoport már nem csak elméletben, hanem gyakorlatban; nem csak papíron, hanem a tagok tudatában is valósággá válik. Ennek elérését mai világunkban számos technika segíti, legyen az például általános iskolába való beiratkozáskor egy ismerkedő nap, egyetemi gólyatábor, vagy cégek által szervezett team building. Új csoportok kialakulása vagy tudatos kialakítása az őskorban sem zajlott másképp, számos olyan eseménynek vannak régészeti bizonyítékai, melyek új közösségek megalakulására szolgáltak. Az előadásban ezekre láthatunk néhány példát a magyarországi neolitikum és rézkor időszakából.

    11.20–11.50.            Bartus Dávid: Római fürdők és fürdőkultúra: a közösségi élet központjai a Római Birodalomban

    A rómaiak számára a fürdők látogatása a közösségi élet legfontosabb színtere volt. Az antik szerzők élethűen írják le a zsúfolt, zajos helyet, ahol az ételárusítók kiáltozása, a masszőr tenyerének csattogása, a vízbe ugrók csobbanása és a szőrtelenítést rosszul tűrő látogató kiáltása keveredett a fürdőzők ruháit ellopni próbáló tolvaj tetten érésének lármájával. A zsúfolt fürdők igen alkalmasak voltak arra, hogy vacsora előtt összegyűljenek egy közös lakoma résztvevői, vagy épp a fürdőben alakuljanak ki vacsoratársaságok. Sőt, a potyavacsora kedvelői is előszeretettel jártak fürdőzni, egy Menogenés nevű polgár állítólag lerázhatatlanul rátapadt mindenkire és addig hízelgett a kiszemelt áldozatnak, amíg az meg nem hívta vacsorára. Sok esetben a férfiak és nők együtt fürdőztek, akár meztelenül vagy hiányos ruházatban is. Ez mai szemmel nézve meglepőnek tűnhet, mint ahogy az is, hogy egy ókori dokumentum szerint a nőknek kétszer annyiba került a belépőjegy a fürdőbe, mint a férfiaknak…

    12.00–12.30.            Szabó Melinda: Az ál-katonától a tolmácsig. Pannonia sokszínű társadalma

    A Római Birodalom működésének egyik alapköve az egységessége volt. Egységes jogok, egységes törvények uralkodtak a birodalomban. A városi társadalom is ennek megfelelően hasonlóan épült fel, a rabszolgáktól a polgármesterekig. Az előadásban áttekintem Pannonia városait, figyelmet fordítva arra a sajátosságra, hogy semmi sem az, aminek látszik: a nagy „birodalmi egység” takarója alatt a városok megannyi változatban szervezték meg a település irányítását, és olvasztották össze városi közösségé az őslakosságot és a betelepülő, már római családokat. A városi társadalom alapja, a római ember is szóba kerül — a sírfeliratok és oltárok szövegeiből színes kép rajzolódik ki a néha meglepő foglalkozásokról, családok több generációjáról, vagy az elfelejtett feleségről.

    12.40–13.10.      Bödőcs András: Róma első telepesei Magyarországon – a veteranus közösségek

    Egy római provincia, főleg egy kialakuló stádiumban lévő provincia első telepesei között a katonai idejüket kiszolgált, leszolgált legionariusokat találhatjuk elsőként. Ezek a veteranus ex-katonák, a kora császárkorban általában egy-egy új colonia, azaz római alapítású város territoriumán kaptak földet a több évtizedes katonai szolgálat jutalmaként. A colonia alapítások és a veterán-telepítések egyszerre szolgálták egy meghódított terület római életmódra történő átformálását.

    Egy-egy római legióból egyszerre több száz leszerelő jutott földhöz, váltott a 25 év folyamatos harckészültség és háborúk után a földművelő életmódra. Az egykori bajtársak sokszor egymás közelében, közösségként is telepedtek meg, azok közelében, akikkel talán évtizedeken keresztül egy contuberniumban, barakkban vagy sátorban, élték túl a harcokat. A hirtelen váltás azonban nem mindenkinek sikerült, sokan inkább ezt a harcot a természet ellen, feladták.

    13.20–13.50.      Koncz István: Egy kora középkori közösség mindennapjai. A szóládi 6. századi temető vizsgálata

    Az új természettudományos vizsgálatok – izotóp vizsgálatok, történeti genetika – megjelenésével a régészet számára olyan kérdések váltak vizsgálhatóvá, melyek korábban kívül estek a kutatás lehetőségein. A táplálkozásra, életmódra, migrációra, valamint a vérségi kötelékek szerepére vonatkozó adatok a régészet figyelmét a legkisebb zárt kontextusok, a sírokra és temetőkre irányította. A vizsgálatok középpontjába a helyi közösségeket alkotó csoportok – legyen szó akár életkorról, nemről vagy a társadalomban betöltött más szerepről – és működésük került. A szóládi 6. századi temetőt, a rajta elvégzett vizsgálatok széles spektruma, valamint gazdag régészeti leletanyaga különösen alkalmassá teszik identitásközpontú elemzésre.

    14.00–14.30.            Hegyi Dóra: Várépítők a középkorban és ma

    A középkori várak iránti érdeklődés minden korszakban megfigyelhető volt és ez ma sincsen máshogy. A magas hegytetőkön épült romok, a későbbi korok építkezései mögé rejtett középkori részletek romantikus látványa magával ragadja a nézőt. De mit is nevezünk valójában várnak és mit neveztek annak a középkorban? Egyáltalán kik azok, akik a várakat építtették és építették? Hogyan viszonyultak a középkorban ezekhez az épületekhez és mi áll ma az érdeklődés középpontjában: a vár építésének folyamata, megálmodott, újjáépített épületegyüttesek, avagy a romok szépségének tisztelete?

    Ahogy az emberek is sokfélék, úgy az érdeklődés is. Az előadás a fenti kérdéseket vizsgálja és igyekszik a középkori és a mai nézőpontokat, viszonyokat számos hazai és külföldi példával bemutatni.

    10.00–16.00       Szabó Nóra és az egyetemi hallgatók: Régészei játszótér és leletsimogató

    Érdekel a régészet? Esetleg régész szeretnél lenni? Most megtudhatod, milyen kihívásokkal, feladatokkal és leletekkel találkozik egy régész nap mint nap. Megtippelheted, milyen korúak a leleteink, bevezetünk a feltárások rejtelmeibe, sőt, akár egy mini-ásatáson élesben is kipróbálhatod magad, hogy a leletek megtalálásakor érzett izgalmat megtapasztalhasd. Ha elég volt a testmozgásból, tanulmányozhatod a terepen használt eszközöket, és ha kipihented magad, kipróbálhatod a terepjárópakolást is. Nem lesz könnyű, de megígérjük, hogy élvezni fogod!

    A régészeti játszótéren a terepi munka megtapasztalása mellett régészeti puzzle-val, süteménydíszítéssel és agyagszobrok készítésével várjuk az érdeklődőket. De ha szeretsz építeni, megtervezhetsz egy középkori várat, vagy összerakhatsz lego-ból őskori építményeket. Ha nem vagy ijedős, kipróbálhatod a szabadulószobát, ahol régészeti rejtélyek megoldásával találhatod meg az ajtó nyitásához szükséges kulcsot.

    A kinti programok közt újra szerepet kap a leletsimogatás, ahol kerámiaedényeket, kőeszközöket, fémtárgyakat és csontokat lehet majd testközelből tanulmányozni. Természetesen minden kérdésre is válaszolunk majd.