Brigetio településrészei közül legkevésbé a katonai tábortól mintegy 2 km távolságra, nyugatra fekvő polgárváros pontos fekvését, topográfiáját és belső szerkezetét ismerjük. A római kori város történetének kutatására a szőnyi Vásártér - a helyi hagyomány szerint a "római város foruma" - tűnt a legalkalmasabbnak. A Vásártéren, ezen a viszonylag nagy kiterjedésű, összefüggő felületek megnyitására, kutatására alkalmas területen nyílik lehetőség arra, hogy Brigetio szerkezetére vonatkozóan régészeti kutatásokkal adatokat nyerhessünk.

A polgári település Caracalla uralkodása idején - amikoris 214-ben Brigetio közigazgatási szempontból átkerült Alsó-Pannonia (Pannonia inferior) tartományba - megkapta a municipium, hamarosan pedig a colonia városi rangot. Kiterjedésére vonatkozóan azonban csak az egykori városfal feltételezett vonulata, valamint a canabae és a városi rangú település között húzódó temetők alapján lehet bizonyos következtetéseket levonni. Belső szerkezetét két fő ok miatt nem ismerjük pontosan: egyrészt, mivel a mai Szőny jórészt a római kori város területén helyezkedik el, és a lakóházak építése során az alapok ásásakor talált kőfalakat sok esetben elbontották, kőanyagukat a házak építéséhez felhasználták, másrészt pedig amiatt, hogy egészen a legutóbbi évekig legfeljebb csak leletmentő ásatások folytak ezen a területen. Mindesetre a Szőnyben folytatott leletmentő ásatások során talált épületmaradványok többnyire falfestményekkel gazdagon díszített, padlófűtésrendszerekkel ellátott, nagykiterjedésű lakóházak voltak.

Az Ókori Régészeti Tanszék az ókori Brigetio területének polgárvárosi részében folytat 1992 óta tervezett feltárásokat. Az egykori municipium területének feltehetőhetőleg központi részén, a mai Komárom/Szőny-Vásártér lelőhelyen zajló ásatások során több, nagykiterjedésű, a padló alatt vezetett fűtésrendszerekkel ellátott, színvonalas falfestményekkel díszített, észak-déli tájolású lakóházat sikerült feltárni. A házakat, amelyeknek néha a bejáratát is sikerült megtalálnunk, kőlapokkal burkolt utcák szegélyezték és osztották lakóblokkokra (insula). Az épületek legkorábbi, Kr. u. 2. század elejére keltezhető, kőalapozású vályogfalakkal épített első fázisát a késő Antoninus-korban visszabontották, és kibővítették. Az épületeket a 3. század első harmadának végén, Severus Alexander (222-235) illetve III. Gordianus (238-244) uralkodása idején feltehetőleg barbár betörések következtében elpusztították, és ezt a városnegyedet a 3. század utolsó harmadáig felhagyták lakói. Az újra megtelepedés nyomait Aurelianus és leginkább Probus uralkodása idején sikerült újra megfigyelni, amikor is jelentős területrendezéseket hajtottak ezen a területen végre. Ezt a feltehetőleg rövid ideig tartó fázist az egykori épületek omladékain, sokszor az elpusztult épületek tető- és kőtörmelékeit felhasználva, hevenyészett, ideiglenes építmények, az egykori terrazzo-padlóba vájt cölöpkonstrukciók, továbbá az épület omladékain átvezetett, tetőtéklákból, kövekből összetákolt csatornarendszerek jellemzik. A Vásártéren 25 éve folyó ásatások során – néhány szórványlelettől eltekintve – a 4. századra illetve az azt követő korokra keltezhető leletet nem találtunk: a város lakói a késő ókorban feltehetőleg a nagyobb védelmet nyújtó katonai tábor közelébe, vagy egyenesen annak területére húzódtak vissza.