Eger – Palackozó lelőhely a várostól délre, a jelenlegi 25-ös utat Andornaktályával összekötő út mentén, az Egert Füzesabonnyal összekötő vasútvonal nyugati oldalán található. Földrajzi szempontból a tárgyalt lelőhely az Eger-patak völgyében, annak nyugati oldalán, egy lankás domboldalon helyezkedik el. Középső részén egy az Eger-patakba ömlő, kisebb vízfolyás keresztezi, amelynek folyása a régészeti korok során is jelentősen befolyásolhatta a lelőhely környezetét és szerkezetét egyaránt. A domblábhoz közeli elhelyezkedés magyarázhatja, hogy több helyen lehetett bemosódásokat, lerakott hordalékréteget megfigyelni a humuszolt területen.

A feltárás során összesen 211 jelenséget azonosítottunk, amely összesen 154 objektumhoz tartozott. A gödröket és oszlophelyeket előbb rendszerint félre, a nagyobb épületeket negyedre bontottuk és dokumentáltuk. A hagyományos dokumentációs eljárások mellett ortofotomozaik és fotogrammetriai alapú 3D modell készítése céljából DJI Phantom 4 drón segítségével fényképeztük végig a munkaterületet. Az objektumok kisebb csoportokban sűrűsödve, de nagyjából egyenletesen szóródnak a területen. Keltezésük szerint egy neolit (AVK), egy későbronzkor/koravaskori, egy császárkori és egy késő népvándorlás kori, talán Árpád-korba hajló periódust lehetett meghatározni. A feldolgozás jelenlegi állása alapján úgy tűnik a későbronzkori/koravaskori, illetve késő népvándorlás kori/Árpád-kori objektumok a vízfolyástól délre eső területen találhatóak meg. A vízmű vonalától délre eső nyomvonalszakaszon nincs neolitikum, a neolit objektumok és az elfedett neolit réteg a vízfolyás mindkét partján, a munkaterületünk északi részén találhatóak. A korábban mederként definiált jelenség szondákkal történő vizsgálata azt mutatta, hogy nem mederről, hanem az antropogén neolit réteg felszíni megjelenéséről van szó. Ez a réteg a vízfolyástól északra számos kibontott objektum esetében, azok oldalában és aljában, változó mélységben szintén jelentkezett. Az MNM és az ELTE területének határán géppel húzott mélyszonda alapján, akár a jelenlegi humuszolási szint alatt 150 cm-rel is megfigyelhető volt a neolit réteg, illetve a szintjéről indított hasonló korú objektumok. A neolit objektumok feltárásához ezért jelentős többletköltséggel járó, megismételt gépi földmunkára lett volna szükség, de ezt a kivitelezés műszaki paraméterei (az út a jelenlegi humuszolási szintre kerülő töltésen halad majd) és örökségvédelmi szempontok sem indokolták. Ezek a neolit jelenségek, összhangban az illetékes hatóság állásfoglalásával elfedésre kerülnek, teljes feltárásukra nem került sor.

Összességében mind a bronzkor, mind a késő népvándorláskor esetében a nyomvonal feltehetőleg az egykori település peremét érinthette. A császárkori épületek egymástól távolabb, de egy tengely mentén helyezkednek el, eredetileg feltehetőleg egy laza szerkezetű településhez tartoztak. A neolit település szerkezete az elfedettség miatt pontosan nem állapítható meg, de ebben a korszakban a maitól lényegesen eltérő mikro domborzati és vízrajzi környezettel kell számolnunk.