Késő bronzkori és kora vaskori erődített települések kutatása a Bükki Nemzeti Park területén

  Az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének őskoros csapata Szabó Gábor vezetésével a „Földvárak tájképi és kulturális értékeink – Földvárak természet- és tájvédelmi rehabilitációja a Bükki Nemzeti Park területén” című Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program (KEHOP) keretén belül megvalósuló pályázathoz kapcsolódóan 2018-ban Szilvásvárad-Kelemenszéke és Felsőtárkány-Várhegy erődített településén végzett régészeti kutatásokat. A projekt célja a lelőhelyek komplex kutatása volt, amely fémkereső-műszeres átvizsgálást ásatást és geofizikai felderítést foglalt magában.  

Felsőtárkány-Várhegy

 

A Felsőtárkány-várhegyi erődített település a Bükk-hegység délnyugati peremének egyik legmarkánsabb, messziről is jól látható hegyvonulatán helyezkedik el. A meredek oldalakkal körülvett, nehezen megközelíthető magaslaton az újkőkortól a középkorig terjedő időszakban, többször is megtelepedtek emberi közösségek: a legjelentősebb régészeti leletanyag a középső újkőkorból, a késő bronzkor és kora vaskor átmeneti időszakából valamint a középkorból származik, de ismerünk innen középső vaskori, népvándorlás kori és késő középkori leleteket is.

A 2018-as régészeti kutatások eredményei

Az új kutatásoknak köszönhetően számos ponton sikerült kibővíteni a lelőhelyről rendelkezésre álló információkat.

  1. Kiderült, hogy a késő bronzkori megtelepedés a sáncokon kívülre, a korábbinál véltnél jóval nagyobb területre terjed ki.
  2. Három korai szkíta bronznyílhegy arra utal, hogy a késő bronzkor végén létrejövő erődített település élete a középső vaskor kezdetéig kitolható.
  3. Néhány újonnan előkerült tárgy arra utal, hogy a római császárkorral párhuzamos időszakban is lakják a területet.
  4. Rendkívül fontos adatokkal szolgált a lelőhelyről készített légi lézerszkenneléses (LIDAR) elemzése. A sáncon kívüli teraszok egy részét ennek segítségével lokalizáltuk és derítettük fel. A LIDAR felvételen a vár alatt, a sáncoktól délnyugatra néhány olyan objektum rajzolódik ki, amelyek halomsírokra emlékeztetnek.
  5. Holló Sándor geológus (BNP) hívta fel a figyelmünket arra, hogy a LIDAR felvételeken a Várhegy keleti oldalán egyértelműen megfigyelhető egy hatalmas hegyomlás vagy földcsuszamlás nyoma. Ennek kora egyelőre nem eldöntött – véleményünk szerint a késő bronzkor végétől a középső vaskorig húzódó időszakban történhetett.
       

Szilvásvárad-Kelemenszéke

Szilvásvárad-Kelemenszéke a Bükk-hegység második legnagyobb őskori erődített települése, területe fokozottan védett régészeti lelőhely. A körülötte húzódó összetett sáncrendszer egy csaknem 100 hektáros területet foglal magába. A Szilvásvárad-Kelemenszéki lelőhely az eddigi kutatások alapján több időszakban volt lakott, ám a késő bronzkori megtelepedés intenzitása minden más korszak nyomait messze felülmúlja.

A 2018-as régészeti kutatások eredményei

A pályázati program keretében három egymásra épülő kutatási módszer – fémkeresőzés, magnetométeres geofizikai mérés, ásatás – segítségével vizsgáltuk át a lelőhelyet. Az elvégzett munka eredményeként látványos új adatokkal egészíthető ki a lelőhely története és topográfiája.

  1. A fémkeresős kutatás során a lelőhelyen 21 hektár nagyságú felület lett átvizsgálva. E munka során 317 régészeti korú fémtárgy került elő, így a korábbi gyűjtésekkel együtt már több mint 600, pontos koordinátával rendelkező fémtárgy ismert innen. A fémtárgyak 90%-a késő bronzkori lelet volt, de egy vasfibula és egy plasztikus díszítésű vaskarperec a késő vaskori kelta kultúrához tartozó emberek itteni megtelepedést is jelzi.
  2. A legjelentősebb késő bronzkori fémlelet egy 51 tárgyból álló, a Kr. e. 12–11. századra keltezhető bronzkincs együttes (2. depó) volt.
  3. A fémkeresős kutatásnak köszönhetően az erődített település közelében egy halomsírcsoport szomszédságában sikerült megtalálni egy hamvasztásos temető nyomait is, ami azért fontos felfedezés, mert a hasonló korú erődített településekhez tartozó síktemetők eddig ismeretlenek voltak.
  4. Az újonnan készíttetett LIDAR felvételek segítségével tovább lehetett pontosítani a lelőhely kiterjedését és a hozzá kapcsolódó régészeti objektumokat, így újabb összetett sáncrendszereket és eddig ismeretlen halomsírok váltak felismerhetővé.
  5. A fémkereső-műszeres kutatás során a bejárt felszíneken dokumentálva lettek a felszínen látható őrlőkövek is. A 75 darab őrlőkő szóródása világosan kirajzolja az egykori háztartásoknak azt a zónáját, ahol a gabonafeldolgozás koncentrálódott.
  6. A magnetométeres geofizikai felmérés segítségével a késő bronzkori település legintenzívebben lakott nyugati részén három, összesen 2,5 hektár nagyságú felület lett átvizsgálva.
  7. Az ásatások egy része a 3. magnetométeres geofizikai szondában megfigyelt sáncrészletet és a hozzá kapcsolódó településobjektumot kutatta.

A többi ásatási szelvény a településtől északra elhelyezkedő ún. Fésűs-sánc szerkezetét, illetve az Ágyúhely elnevezésű halomcsoport egyik kisebb halomsírját vizsgálta meg.