• Az alföldi kora-középső rézkor keltezése és távolsági kapcsolatai

    • 2019.01.30. 17:13 - Siklósi Zsuzsanna
    rézkor

    A Kárpát-medence őskori régészeti leletanyagának keltezésére a 20. század közepéig egyetlen lehetősége volt a kutatásnak, a tárgyak formai hasonlósága alapján a közel-keleti és egyiptomi, történetileg keltezett kultúrákkal való közvetett kapcsolatok keresése. Ennek, a keresztdatálásnak nevezett módszernek két fő nehézsége volt: egyrészt a történeti forrásokat megelőző időszakok esetében csak becsülni lehetett, hogy mennyivel korábban történhetett egy esemény, másrészt a számos kultúrán és nagy földrajzi távolságokon átívelő látszólagos formai hasonlóságok gyakran meglehetősen gyenge lábakon álltak.

    Az európai őskor keltezésében – nem túlzás – forradalmi változást hozott a Willard Libby által kidolgozott radiokarbon keltezés a 20. század közepén. Ez a régészeti interpretációtól független természettudományos módszer alapjaiban forgatta fel az európai őskor, elsősorban az újkőkor és rézkor keltezését. Ugyanis a radiokarbon keltezés a 14C izotóp segítségével bármilyen szerves anyagon elvégezhető, ennek köszönhetően lehetővé vált maguknak a régészeti jelenségeknek pl. elszenesedett faoszlopoknak, emberi vagy állati csontmaradványoknak a keltezése. Az első ilyen, európai neolitikumból és rézkorból származó mintán végzett mérések meglepően korai időszakra, több ezer évvel korábbra keltezték Európa őskorát, mint ahogyan azt a keresztdatálás és a tipológiai keltezés alapján az európai őskor kutatói addig gondolták. A kalibrálás, a radiokarbon mérések faévgyűrűkkel való naptári évekhez rendelése még idősebb adatokat eredményezett.

    A radiokarbon keltezés módszere a 20. század második felében tovább finomodott és mára korábban elképzelhetetlenül pontos keltezést tesz lehetővé az őskor kutatásában. Ez köszönhető egyrészt egy újabb mérési módszer, az AMS (gyorsító tömegspektrometria), bevezetésének az 1980-as évektől kezdve, másrészt a mérési eredmények interpretálásában való módszertani előrelépésnek, a Bayes modellezésnek az 1990-es évektől kezdve.

     

    Távolsági kapcsolatokat jelző sírmellékletek Rákóczifalva-Bivaly-tó-Bagi-föld 1/c. lh. rézkori temetőjéből

    Ha az alföldi kora és középső rézkor példáját vesszük, akkor a 20. század közepén, még szigorúan tipokronológiai alapon körülbelül Kr. e. 2500-tól kezdődően keltezték a rézkor kezdetét. Az Alföld területén Tiszapolgár- és Bodrogkeresztúr-kultúraként ismerjük a kora és középső rézkori régészeti leletanyagokat. E korszak jelentősége a súlyos, nagyméretű réztárgyak megjelenése és a fémművesség kezdetének is köszönhető. Ezt, az emberiség későbbi történelmét jelentősen formáló technológiai innovációt a Közel-Keletről eredeztette a kutatás. Azonban éppen a radiokarbon keltezésnek és a radiokarbon mérések kalibrálásának köszönhetően, az 1970-es években Colin Renfrew felvetette, hogy Délkelet-Európa területén, a helyi nyersanyagforrásokra alapozottan, önállóan is kialakulhatott a fémművesség. Bár akkoriban ez még meglehetősen eretnek gondolatnak tűnt, az azóta eltelt évtizedek kutatása igazolta C. Renfrew eredeti elképzelését. Mára a délkelet-európai fémművesség helyi fejlődésének minden egyes fázisát jól ismerjük a balkáni rézérc-bányáktól a helyi nyersanyagból készült termékekig bezárólag. E délkelet-európai fémművesség európai jelentőségét mutatja, hogy a mai Bulgária és Szerbia területén található rézbányákból származó nyersanyagból készült tárgyak egészen Németország északi területéig is eljutottak.

    A kalibrált radiokarbon méréseknek köszönhetően a 20. század végére kialakult egy elfogadott időrendi helyzet az Alföld rézkorára vonatkozóan. A rézkor kezdete Kr. e. 4500 körülre tehető. A kora rézkori, Tiszapolgár-kultúraként ismert leletanyag ekkoriban jelent meg, majd Kr. e. 4000-ig az egész Alföld területén megtalálható volt. Ezt követte a középső rézkori Bodrogkeresztúr-kultúra Kr. e. 3700-ig, amely a korábbi régészeti leletanyag szerves folytatásaként értelmezhető. Lényeges különbség azonban az aranyékszerek és a súlyos, ellentett élű rézcsákányok tömeges megjelenése. Ez a fémgazdagság vezette arra a kutatást, hogy a balkáni fémművességi központ, a Bodrogkeresztúr-kultúra területére történő áthelyeződésével számoljon, jóllehet a réztárgyak helyi készítésére utaló leletek mindezidáig hiányoznak.

    Néhány évvel ezelőtt először Raczky Pállal, majd Szilágyi Mártonnal közösen folytatott kutatásunk során újabb AMS radiokarbon méréseket végeztünk, melyeket Bayes modellezés segítségével tovább pontosítottunk. Ez a statisztikai módszer teszi lehetővé, hogy a kalibrálás folyamatába régészeti információkat is bevonjunk. Ezek az új kutatásaink meglepő eredményre vezettek. Míg a tiszapolgári leletanyagot továbbra is Kr.e. 4500 és 4000 közötti időszakra keltezhetjük, a bodrogkeresztúri leletanyag keltezése jelentősen módosult, Kr. e. 4350 és 4000 közé tehető az Alföldön. Ez több szempontból is szükségessé tette a korszakban itt élt közösségek távolsági kapcsolatainak újraértelmezését. A fémművesség termékeinek elterjedése szempontjából, a kutatók a fémművesség központjának áthelyeződésével számoltak, ugyanis a bodrogkeresztúri leleteket fiatalabbnak tartották a tömegesen előkerülő, hasonló szerbiai és bulgáriai leleteknél. Legfrissebb kutatásunknak köszönhetően ma már azt láthatjuk, hogy az alföldi tárgyak sokkal inkább egykorúak a szerbiai leletegyüttesekkel. Vagyis, nem a tárgyak készítésének helye kerülhetett át az Alföldre, hanem a szerbiai fémművességi központ termékei rövid idő alatt távolabbi területekre is eljutottak.

     

    Távolsági kapcsolatokat jelző sírmellékletek Rákóczifalva-Bivaly-tó-Bagi-föld 1/c. lh. rézkori temetőjéből

    Az alföldi kora és középső rézkori közösségek azonban nemcsak a Balkánnal tartottak fenn szoros kapcsolatot, hanem az erdélyi, és északi irányban a Kárpátokon túli területekkel is. Ezekre a kapcsolatokra utalnak az aranyékszerek és a volhíniai kovából készült hosszú, pattintott kőpengék, melyek elkészítése speciális szaktudást igényelt. Ezekben a távolsági kapcsolatokban egyes egyének tevékenyen is részt vehettek, ezt bizonyítják azok a stroncium izotópos vizsgálatok, melyek néhány egyén, főként férfiak esetében megnövekedett mobilitást jeleznek. Ezek az egyének kiemelkedő szerepet játszhattak a rézkori innovációk európai elterjedésében.

     

    Köszönetnyilvánítás

    Az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-18-4 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült.

    Siklósi Zsuzsanna