• Északi kapcsolatok a Dunántúl rézkorában

    • 2020.01.29. 14:59 - Ásónyomon
    Ásatásrézkor

    Nem túlzás, hogy 2016. decemberében egy európai jelentőségű kincslelet került elő Magyaregres mellett az M67-es út fejlesztését megelőző régészeti feltáráson.

    1. kép: A Magyaregresen feltárt rézkori kincs (fotó: Lekri Group Kft.)

    A Somogyi-dombság közepén, egy kisebb dombtetőn egy kisméretű, nyolc házból álló rézkori település részlete látott napvilágot. A házak melletti egyik gödörben egy szokatlan jelenségre lettek figyelmesek az ásatók, Dr. Kiss Péter és Hornok Péter. A nagykiterjedésű gödör egyik szélén egy fejjel lefelé fordított, ép fazék került elő. Az őskori településfeltárásokon ép edények előkerülése ritkaságnak számít, még nagyobb meglepetést okozott az edény több, mint 10 kg-os súlya. Ez már önmagában jelezte, hogy valószínűleg nem üres, az évezredek során földdel feltöltődött edény szerencsés véletlennek köszönhető fennmaradásáról lehet szó. A feltárók gondos körültekintésének köszönhető, hogy nemcsak az edény pontos előkerülési helye ismert, hanem az edény tartalmának feltárását és az edényben lévő tárgyak pontos helyzetét is aprólékosan dokumentálták. A mosonmagyaróvári Karolina Kórház jóvoltából az edényről röntgen és CT felvétel is készült még azelőtt, hogy tartalmát régészek vagy restaurátorok kibontották volna (2. kép). Csak ezt követte az edény tartalmának aprólékos, részletesen dokumentált kibontása. Ennek a körültekintő feltárási folyamatnak köszönhető, hogy a magyaregresi kincslelet Európa egyik legjobban dokumentált rézkori kincse.

    a

    2. kép: CT felvétel a magyaregresi kincsről (fotó: Karolina Kórház, Mosonmagyaróvár)

    A rézkori település használata nagyjából Kr.e. 4350-4000 körüli időszakra keltezhető. Ekkor a Dunántúl területén a Balaton-Lasinja-kultúra közösségei kisméretű, tanyaszerű településeken éltek, melyek sűrűn behálózták a Somogyi-dombságot is. Ezzel egy időben hasonlóan kisméretű településeken éltek az Alföld területén is a Tiszapolgár- ill. Bodrogkeresztúr-kultúraként ismert rézkori közösségek. Ezeken a kicsi, tanyaszerű településeken semmilyen nyomát nem látjuk akár a közösségek közötti, akár a közösség tagjai közötti vagyoni vagy rangbeli egyenlőtlenségnek. A házak mérete, kialakítása egymáshoz rendkívül hasonló, a feltárt települések leletanyagában lényeges vagyonbeli különbség nem látszik. Mind a Dunántúlon, mind az Alföldön földműveléssel és állattartással foglalkozó kis létszámú közösségeket láthatunk. Lényeges különbség azonban a két régió között, hogy az Alföld területéről ismerjük ezeknek a közösségeknek a temetőit. A temetőben eltemetettek viseleti tárgyai, a sírokba melléjük elhelyezett tárgyak alapján már láthatjuk a köztük lévő vagyonbeli és rangbeli különbségeket. Ez a példa jól rávilágít arra a problémára, amellyel az egykori társadalmi kérdéseket kutató régészek gyakran szembesülnek. A különböző régészeti források gyakran az élet más-más szegmenseit tükrözik, nem egységesen közvetítik számunkra a múltbeli szociális viszonyokat.

    3. kép: Kisebb méretű, spirálisan tekercselt réz karperecpár Rákóczifalva-Bivaly-tó 1/C rézkori temetőből

    a

    A magyaregresi rézkori lelőhely tudományos feldolgozását számos természettudományos vizsgálattal kezdtük meg. Régészetileg a település kerámiastílusa a Dunántúl északabbi területei felé mutat erős kapcsolatot és ezt az északi irányú kapcsolatrendszert erősítik a kincslelet tárgyai is. Kalicz Nándor már az 1980-as években felhívta a figyelmet arra, hogy a kora-középső rézkor időszakában a dunántúli réztárgyak a közép-európai fémművességi körhöz tartoznak és különböznek az alföldi, a délkelet-európai fémművességi körhöz kapcsolódó tárgyaktól. A kincslelet réztárgyai között találhatunk olyan típusokat (ilyenek az apró gyöngyök), melyek általánosan használtak, mindkét területen előfordulnak. Ezzel szemben a nagyméretű szemüvegspirál csüngők, nagyméretű tekercselt karperecek a közép-európai kör jellegzetességei. Az Alföldről csak kisebb méretű hasonló karperecek kerültek elő temetkezések mellékleteiként (3. kép). Magyaregresen kívül olyan kincsleletekből ismertek (1. kép), melyek még a 19. században kerültek elő, előkerülési körülményeikről alig-alig tudunk valamit, így forrásértékük is kisebb. Ilyenek például az ausztriai Stollhofban vagy a nagyjából 1000 km-re északra található lengyelországi Skarbienice-n talált kincslelet. Ez utóbbi szintén egy fazékban, lefelé fordítva került elő. Jóval kisebb méretű szemüvegspirál csüngők előkerültek Lengyelországban és Németországban feltárt temetkezések mellékleteiként. A magyaregresi és a hasonló kincsek tárgyainak értelmezését erőteljesen nehezíti, hogy ebben a körben a temetkezések nem vagy csak elenyésző számban ismertek, ezek a nagyméretű fémtárgyak viseleti kontextusban egyelőre nem kerültek elő. Jóllehet a tárgyakon tett megfigyeléseink alapján ezeket – ha nem is a mindennapokban, hanem csak különleges, ünnepi alkalmakkor – valóban hordhatták.

    a

    A dunántúli temetkezések és figurális ábrázolások hiányában szintén keveset tudunk a kincslelet több száz kőgyöngyének lehetséges viseleti módjáról. Az alföldi, budapesti és szlovákiai egykorú temetkezések tanúsítják, hogy hasonló gyöngyökből készült öveket felnőtt nők viseltek. A kincsben lévő gyöngyök eltérő formája, kopottsága alapján valószínűleg több különböző gyöngysort rekonstruálhatunk. Ezek között találhatunk erősen kopott, viseltes darabokat és szinte teljesen újakat is. A gyöngyök folyamatban lévő vizsgálatai alapján hamarosan pontosabban is rekonstruálhatjuk azt, hogy hogyan viselték őket.

    A réztárgyakon folytatott vizsgálataink a nyersanyag származási helyét és a tárgyak készítésének technológiát tárják fel. Ezek előzetes eredményei alátámasztják a tipológiai alapon körvonalazott közép-európai fémművességi kör önállóságát.

    A magyaregresi lelőhely kapcsán talán az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy kinek a tárgyai kerültek elő a fazékban elrejtve? Egy emberhez vagy az egész közösséghez kapcsolhatjuk őket? Ezek vajon hasonló vagyonbeli és rangbeli különbségeket tükröznek, mint az alföldi temetkezések mellékletei? Nagy értékű, unikális réztárgyak nem ismeretlenek más egykorú, hasonló településeken sem, Zalaváron például egy rézkorong és rézbalta került elő a településen elrejtve. E tárgyak szociális hátterének, készítésüknek és használatuknak körülményeit kutatási projektünk során igyekszünk jobban megérteni.

    A kincs bontásának folyamata itt filmen is megtekinthető.

    Siklósi Zsuzsanna

    a

    Köszönetnyilvánítás

    Köszönettel tartozunk Dr. Kiss Péternek és Hornok Péternek a leletanyag tudományos feldolgozásra való átengedéséért, valamint a Lekri Group Kft. és a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum munkatársainak a feldolgozáshoz nyújtott támogatásukért, segítségükért.

    A lelőhely keltezése és a réztárgyak természettudományos vizsgálatai “A fémművesség termékeinek és technológiájának elterjedése a Kárpát-medencében Kr.e. 5000 és 3000 között” című (NKFI-FK-124260) projekt keretében valósulnak meg.

    Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-19-4 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának szakmai támogatásával készült.

     

    Irodalom

    Angeli, W. 1967. Der Depotfund von Stollhof. Annalen des Naturhistorischen Museums in Wien 70 (1966) [1967] 491–496.

    Hornok P. & Kiss P. 2017. A Balaton-Lasinja-kultúra települése és kincslelete Magyaregresen. A settlement and a copper hoard of the Balaton-Lasinja culture at Magyaregres. Archaeologiai Értesítő 142 (2017) 239–253.

    Kalicz N. 1982. A Balaton-Lasinja kultúra történeti kérdései és fémleletei. Archaeológiai Értesítő 109 (1982) 3–17.

    Kalicz N. 1992: A legkorábbi fémleletek Délkelet-Európában és a Kárpát-medencében az i.e. 6-5. évezredben. Archaeológiai Értesítő 119 (1992) 3–14.

    Pavúk, J. & Bátora, J.. Siedlung und Gräber der Ludanice-Gruppe in Jelšovce. Nitra 1995.

    Pieczyński, Z. 1986. Skarb miedziany ze Skarbienic, woj. bydgoskie. Ein Kupferhortfund aus Skarbienice, Wojewodschaft Bydgoszcz. Fontes Archaeologici Posnanienses 35 (1986) 35–40.

    Virág Zs. & Tóth A. 2006. Régészeti kutatások az M0 körgyűrű keleti szektorának nyomvonalán fekvő BP 05 lelőhelyen (Budapest, XVII. ker., Rákoscsaba, Major-hegy). Archaeological investigations on the BP 05 find locations on the BP 05 find location along the path of the eastern sector of the M0 ring highway (Budapest XVII, Rákoscsaba, Major hill). Aquincumi füzetek 12 (2006) 196–206.