• Önkéntesként az EAA 2020on

    • 2020.09.16. 8:28 - Ásónyomon
    eseményekkonferencia

    Idén, 2020. augusztus 24–30. között került volna megrendezésre Budapesten az EAA (European Association of Archaeologists) 26. éves találkozójára az ELTE BTK Régészettudományi Intézet, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Várkapitányság Nonprofit Zrt. közös szervezésében, melyre nagy izgalommal és várakozásokkal telve készültek a szervezők és a magyar régésztársadalom is.

    Sajnálatos módon, ennek a világszínvonalú konferenciának a hagyományos megrendezését – melyre nemcsak Európából, de a világ más tájairól is érkeztek volna kutatók – a koronavírus okozta krízishelyzet nem tette lehetővé, új kihívások elé állítva ezzel a szervezőket. Végül az EAA nemzetközi vezetősége a budapesti szervezőkkel egyetértésben arra a megoldásra jutott, hogy Budapest 2022-ben kap lehetőséget az EAA megrendezésére, idén pedig a konferenciát virtuális keretek között rendezik meg, megvalósítva ezzel az első Virtual Annual Meeting-et.

    A konferencia hívószava idén a „Networking” volt; ebben a témában vártak a szervezők szekciókat és előadásokat egyaránt, bár voltak nagyobb témákat felölelő általános szekciók is. Végül több mint 170 szekcióban nagyjából 1400 előadás került be a programba, mely jól mutatja a szervezők és az előadók rugalmasságát a kialakult helyzetben. Az EAA a Hopin szervert választotta a konferencia platformjául, melyen párhuzamosan több szekció is tudott futni, és a résztvevők váltogathatták, melyik „terembe” (virtuális szobába) mennek be előadásokat hallgatni.

    Önkéntesként igencsak megváltoztak az elvárások velünk szemben. A rendezvény virtuális módja miatt feladatunk az egyes szekciók zökkenőmentes lebonyolítása volt: az előadók és a szekcióvezetők segítése, támogatása, különböző technikai problémáik megoldása, illetve tolmácsolása az EAA vezetősége felé. Minden szekció kapott egy-egy önkéntest, aki segítette a munkát. Előadásokat kellett lejátszanunk, megosztanunk, amennyiben ezt a szekcióvezető kérte, vagy az előadó internet elérhetősége nem tette lehetővé a saját gépről való prezentálást. Igyekeztünk segítő tanácsokat adni a Hopin platform kezelését illetően nemcsak az előadóknak, de a hallgatóságnak is. Az önkéntes csapatba a világ minden tájáról érkeztek egyetemisták: Angliából, Csehországból, Dániából, Hollandiából, Franciaországból, Lengyelországból, Olaszországból, Portugáliából, Romániából, Spanyolországból, Szerbiából, Szlovéniából, Törökországból; sőt, az Egyesült Államokból, Koreából és Palesztinából is voltak jelentkezők. A szervezők végül úgy döntöttek, hogy egy WhatsApp beszélgetést indítanak, melyben az összes önkéntes benne van: így könnyen, gyorsan tudtunk kommunikálni egymással, és az önkéntesek koordinátoraival – Tim Wehrle-lel és Sylvie Květinová-val – valamint a szervezők részéről Katka Kleinová-val. Ezzel az alkalmazással az is megoldhatóvá vált, hogy felvehessük egymással privátban is a kapcsolatot, ha egy hosszabb – több napon tartó – szekció egyik-másik részét külön önkéntes vitte, vagy egy olyan technikai problémát próbáltunk kezelni, amit más már sikeresen megoldott korábban. Érdekes tapasztalás volt, hogy nem volt egységesen bevált módszer arra, hogy hogyan működhet a legzökkenőmentesebben a rendszer: hiába hitte azt több szekciószervező is, hogy az előre felvett előadás lesz a legbiztosabb megoldás az online prezentálásra, ahol ezt kizárólagosan használták, ugyanúgy felmerültek technikai nehézségek, mint ahol élőben próbáltak előadni. Ennek köszönhetően minden szekció hozott valami váratlan, hirtelen megoldandó helyzetet, melyet mi önkéntesek, a legjobb tudásunk szerint igyekeztünk – néha igen kreatívan – megoldani.

    Amellett, hogy számos színes, gondolatébresztő előadást tudtunk meghallgatni, sok érdekes, kedves és nagy tudású, szakmailag elismert kollégával sikerült megismerkednünk nemcsak Európából, de Ausztráliából és Amerikából is, még ha csak virtuális felületen is. Az önkéntes csapat nagyon rugalmas, segítőkész emberekből állt a világ minden tájáról, igazán jó érzés volt, hogy tudtunk rájuk minden körülmények között számítani. Rengeteget tanultunk ebből az eseményből, nem csak szakmailag, de szervezés és problémamegoldás tekintetében is.

    Köszönjük a szervezőknek a lehetőséget és a konferencia kreatív megvalósítását a jelenlegi járványhelyzet ellenére. Reméljük, 2022-ben személyesen is tudunk találkozni Budapesten a most megismert emberekkel.

     

    Joháczi Szilvia és Benes Anita

    az EAA VAM önkéntesei

    az ELTE BTK Régészettudományi Intézet PhD ösztöndíjasai