Avar kori elit genetikai kutatásának újabb eredményei a Cell folyóiratban
Az avar kori elit genetikai kutatása során nyert legfrissebb eredmények arra utalnak, hogy a 6. században az emberiség történetének hihetetlenül gyors, óriási távolságú vándorlása mehetett végbe. A HistoGenes ERC SyG,nemzetközi tudóscsoport (Max-Planck Institute for Evolutionary Anthropology, ELTE BTK Régészettudományi Intézet, ELKH BTK Archeogenomikai Intézet, ELTE TTK Embertani Tanszéke, Harvard Medical School, az Institute for Medieval Research – Austrian Academy of Sciences és az Institute for Advanced Study, Princeton, NJ), most közzétett vizsgálatai arra is újabb bizonyítékkal szolgálnak, hogy az avarok inkább családi szerveződésben, és nem katonai alakulatként vándoroltak.
Az avarok csaknem 250 éven át uralták Közép-Kelet-Európa nagy részét. Ázsiából érkeztek a Kr. u. 6. században, arról azonban nem sokat tudunk, honnan származhatnak. Felmerült, hogy a Zsuanzsuan Birodalom leszármazottai, akiket Kína félelmetes ellenségeiként ismerünk, de az is, hogy egyes csoportjaik Közép-Ázsiából, illetve Kelet-Európából érkezhettek.
Egy nemzetközi tudóscsoport magyarországi embertani leleteket elemezve az avar elit genetikai eredetét Belső-Ázsia egy keleti régiójára vezeti vissza, és egyúttal megerősíti a magyar kutatók 2020-ban megjelent archeogenetikai tanulmányának eredményeit (https://www.elte.hu/content/rokonsagi-alapon-szervezodhetett-az-avar-kori-elit.t.20301). A szélesebb adatbázisra és teljes genom elemzésre épülő új tanulmány közvetlen genetikai bizonyítékot szolgáltat az emberiség történetének egyik legnagyobb, rendkívül nagy távolságot felölelő, gyors vándorlására. A kutatás a Cell áprilisi számában jelent meg.
A Kr. u. 560-as években létrehozott Avar Kaganátus központja a Kárpát-medencében volt. A tudományos viták ellenére eredeti hazájuk és származásuk máig tisztázatlan maradt. A történelmi források elsősorban ellenségeiktől, a bizánciaktól származnak, akik az avarok hirtelen európai megjelenése után e félelmetes harcosok eredetén tűnődtek. Vajon valóban a mongol sztyeppén lévő Zsuanzsuan Birodalomból származtak (amelyet 552-ben a türkök pusztítottak el), vagy hinni lehet a türköknek, akik erősen vitatták e tekintélyes örökséget? A történészek azon is töprengtek, hogy az avarok vándorlása egy jól szervezett népmozgás volt-e, vagy pedig a türkök elől menekülő “szökevények” csoportja telepedett-e le a Kárpát-medencében. A régészeti kutatások már korábban rámutattak számos párhuzamra a Kárpát-medence és az eurázsiai nomád leletek (fegyverek, edények, lószerszámzat) között. A Kárpát-medencét és Mongólia területét például összeköti egy közös hatalmi szimbólum, a nemesfémből készült, lunula alakú mellkasdísz. Azt is tudjuk, hogy a kengyelt az avarok terjesztették el tömegesen Európában. Ám a tárgyi megegyezések ellenére, az avarokat nem tudjuk pontosan nyomon követni a széles eurázsiai sztyeppéken.
A most megjelent tanulmányban 66 Kárpát-medencei, a 4–8. században élt egyént elemeztek a kutatók, köztük a valaha felfedezett nyolc leggazdagabb, arany tárgyakkal együtt eltemetett avar előkelőt. A genetikai elemzések az ELKH BTK Archeogenomikai Intézetében kezdődtek, majd a lipcsei MPI EVA Archeogenetikai Osztályán folytatódtak, kiegészülve a harvardi laboratórium eredményeivel. A kutatók régiónkból az avar kori mintákon kívül más (szarmata és hun kori) csoportokat is vizsgáltak. Az elemzések során kapott genomszintű DNS-adatok határozott információkat szolgáltattak a népesség eredetéről. Az archeogenetikai eredmények történeti kontextusba helyezése pedig lehetővé tette, hogy a kutatók leszűkítsék az avar migráció pontos időrendjét is.
A vizsgálatok arra mutatnak, hogy az avarok néhány év alatt több mint 5000 km-t tettek meg Mongóliától a Kaukázusig, majd további tíz év múltán a mai Magyarország területén telepedtek le. Ez a migráció az emberiség történetének egyik leggyorsabb, nagy távolságú vándorlása. „Észak-Kelet-Ázsiához való egyértelmű genetikai kapcsolatuk és a Zsuanzsuan Birodalom bukásához köthető eredetük mellett azt is látjuk, hogy a 7. századi avar kori elit további 20–30%-a valószínűleg az Észak-Kaukázushoz és a kelet-európai sztyeppéhez köthető genetikai eredettel bírt, ami közelebbi területekről is érkező migrációra utalhat” – mondja Guido Gnecchi-Ruscone, a tanulmány megosztott elsőszerzője.
Szécsényi-Nagy Anna, a tanulmány másik elsőszerzője hozzáteszi: “A domináns kelet-ázsiai genetikai örökség megtalálható a Duna-Tisza közi központi avar települési terület több temetőjében is.” Az elsődleges települési régión kívül azonban nagy eltérést tapasztaltak a kutatók az egyének közötti keveredés mértékében, különösen a dél-dunántúli Kölked lelőhelyen. Ez arra utal, hogy a bevándorló avar elit a heterogén helyi elit segítségével irányította a sokszínű lakosságot. “Ezek az izgalmas eredmények rámutatnak arra, hogy mekkora potenciál rejlik a genetikusok, régészek, történészek és antropológusok példátlan együttműködésében a népvándorlás korának kutatása terén” – hangsúlyozza Vida Tivadar, az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének igazgatója, a kutatás magyarországi kezdeményezője és vezetője.
A genetikai kutatás a HistoGenes, az Európai Kutatási Tanács által finanszírozott nemzetközi projekt része, amely a Kárpát-medence Kr.u. 400-900 közötti időszakát és népességeit vizsgálja multidiszciplináris perspektívából.
A kutatásban résztvevő hazai intézmények és kutatók:
ELTE BTK Régészettudományi Intézete (Vida Tivadar, Rácz Zsófia, Koncz István)
ELKH BTK Archeogenomikai Intézete (Szécsényi-Nagy Anna, Csáky Veronika, Szeifert Bea, Mende Balázs G.)
ELKH BTK Régészeti Intézete (Csiky Gergely)
ELKH BTK Történettudományi Intézet (M. Lezsák Gabriella)
ELTE TTK Embertani Tanszék (Hajdu Tamás, Szeniczey Tamás)
Szegedi Tudományegyetem, Embertani Tanszék (Marcsik Antónia)
Déri Múzeum, Debrecen (Hága Tamara, Dani János, Szelekovszky Márta)
Ferenczy Múzeum, Szentendre (Jászberényi Mónika, Rácz Tibor Ákos)
Dobó István Vármúzeum, Eger (Tóth Zoltán)
Móra Ferenc Múzeum, Szeged (Benedek András)
Magyar Természettudományi Múzeum (Bernert Zsolt)
Magyar Nemzeti Múzeum (Czifra Szabolcs)
Aquincumi Múzeum, Budapest (Kisjuhász Viktória)
Katona József Múzeum, Kecskemét (Kovacsóczy Bernadett)
Rétközi Múzeum (Tutkovics Eszter)
Damjanich Múzeum, Szolnok (Tárnoki Eszter)
Salisbury Kft. (Berta Norbert, Farkas Zoltán)
Istanbul Medeniyet University (Balogh Csilla)
További információ:
Vida Tivadar (ELTE BTK Régészettudományi Intézet): vida.tivadar@btk.elte.hu
Szécsényi-Nagy Anna (ELKH BTK Archeogenomikai Intézet): szecsenyi-nagy.anna@abtk.hu