Mobilitás és a népesség átalakulása a Kárpát-medencében a Kr. u. 5-7. században
OTKA NN 113157
Projektvezetők
Vida Tivadar
Knipper, Corina (Curt-Engelhorn-Zentrum Archäometrie, Mannheim)
Résztvevők
Hajdu Tamás (Embertani Tanszék, ELTE, Budapest)
Koncz István
Mende Balázs Gusztáv (Archeogenomikai Intézet, ELKH BTK)
Mitcsenkov-Horváth Eszter
Müller Róbert (Balatoni Múzeum, Keszthely)
Ódor János Gábor (Wosinsky Mór Megyei Múzeum, Szekszárd)
Pagacs, Sandra (Curt-Engelhorn-Zentrum Archäometrie, Mannheim)
Pap Ildikó Katalin (Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum, Szombathely)
Rácz Zsófia
Szécsényi-Nagy Anna (Archeogenomikai Intézet, ELKH BTK)
Szeniczey Tamás (Embertani Tanszék, ELTE, Budapest)
Wolff Katalin
Időpont
2014-2019
Korszak
népvándorlás kor, kora középkor
A kutatások alapvető célja az 5-7. századi Kárpát-medencében a népesség átalakulásának megismerése, a különböző identitásformák feltárása. Ennek érdekében a kutatások alapkérdése a bevándorlók és a helyiek arányának és összetételének meghatározása, együttélésük formájának megértése, és kísérlet a bevándorlók származási helyének felkutatására. A stabil-izotópos vizsgálatok mind a migráció (elsősorban Sr, de módszertani próbaképpen a N és O is), mind az életmód/életmódváltás (N, O, C, S) vizsgálatára lehetőséget nyújtanak, ennek megfelelően a projektben megnevezett lelőhelyek mindegyikén szeretnénk reprezentatív (kora avar kori több száz síros temetők) vagy teljes mintavételt. A kiemelkedően gazdag közép avar kori elit temetkezései (Kunbábony, Kunpeszér) kapcsán a genetikai vizsgálatokkal – azon túl, hogy szeretnénk megteremteni egy jövőbeli adatbázis alapjait – arra a kérdésre keressük a választ, hogy megfogható-e bármiféle családi kapcsolat a korszakban uralmon levő legfelső elit tagjai között, ahogy azt az írott források sugallják.
Bár az alapkérdések megegyeznek, a kiválasztott lelőhelyek különböző problémák vizsgálatát teszik lehetővé. A hajdúnánási temető, mint a kevés modern, jól feltárt gepida kori temető ideális jelölt a migrációs vizsgálatokra. A gepida nép etnogenezise tisztázatlan, kérdéses, hogy mekkora szerepet játszottak benne a helyi elemek („elgermánosodó szarmaták”).
A Dunántúl 5-6. százada között a kutatás egy pár évtizedes régészeti hiátussal számol az 5. század végi germán horizont (lásd mözsi temető), illetve a langobard kor között. A szelestei frissen feltárt temető lehet a kapocs. A 6. század első felében biztosan használt szelestei temetőből ismert koponyatorzítás rítusa az 5. század második felében általánosan elterjedt, ám a langobard korban eddig teljesen ismeretlen volt (Alsó-Ausztriában viszont meglepően gyakori). A vizsgálatok tehát a helyben maradt népesség szerepén túl ennek a sokat vitatott gyakorlatnak az értelmezésében is segítséget nyújthatnak.
Bár a kora avar kori temetők (Budakalász, Kölked-Feketekapu, Keszthely-Fenékpuszta-Pusztaszentegyházi-dűlő) leletanyagának germán jellegű elemeit a kutatás már korábban meghatározta, ezek értelmezése továbbra is kérdéses. A vizsgálatokkal eldönthető hogy milyen mértékű a helyi népesség szerepe a kora avar korban, milyen arányban számolhatunk bevándorlókkal, s hogy az általunk megfogható régészeti valóság (kevert, nyugati meroving és mediterrán kapcsolatokkal egyaránt rendelkező népesség) összeegyeztethető-e a fizikai antropológia, illetve a stabil-izotópos vizsgálatok eredményeivel. Hogyan valósul meg az újonnan érkezettek és a helyiek együtt élése – beszélhetünk-e a korszakban egyáltalán avar többségről, vagy csupán kihelyezett helyi elittel kell számolnunk? Azonos modell alapján jönnek létre a kevert anyagi kultúrájú temetők vagy minden esetben egyedi módon?
A projektben vizsgált lelőhelyek
5. századi temető Mözs-Icsei dűlőről
A római uralom eltűnése és a romanizált lakosság együttélése az újonnan betelepült népességgel jelentik a temető központi problematikáját. A teljesen feltárt mözsi temető több mint száz sírja az 5. századra keltezhető. A lelőhelyet korábban a hun-gót-alán "foederati" népességhez kötötték, ma inkább barbár betelepülőket rejtő késő antik temetőnek tartjuk. Az elhunytak közel felének mesterségesen torzították a koponyáját, mind a nők, mind a férfiak esetében. A vizsgálatok célja a helyi romanizáltak és a betelepülő barbárok viszonyának kutatása természettudományos és régészeti módszerekkel.
Gepida kori temető Hajdúnánásról
A hajdúnánási lelőhely (73 sír) alapján jól vizsgálható a hun kor és a gepida kor kontinuitásának a kérdésköre. E temető korai, alapító sírjai megfelelnek a hun kori és hun kor utáni (5. század közepe, második fele) kis sírcsoportos/magányos temetkezések leletanyagának és rítusának. Ez a jelenség felveti a kis sírcsoportok és az 5. század második felében induló nagy, ún. (?) soros temetők átmenetének, kapcsolatának – a két korszak közti folyamatos átalakulásnak, a hun kori népesség továbbélésének és a lassú, gepida kori identitás-váltásnak a kérdését. 16 koponyán mesterséges torzítás nyomai voltak megfigyelhetőek – ez az egyik legnagyobb esetszám a Tisza-vidéken. A mellékletek nagy részét a ruházat elemei közé sorolhatjuk: kétsoros csontfésűk, különböző típusú gyöngyök (borostyán, üveg és karneol), öv- és tarsolydíszek valamint fibulák. Kiemelkedő lelet 17 darab gránátkő egy bolygatott temetkezésből.
Szelestei langobard kori temető
A Szelestén, Savaria közelében 2013-ban feltárt 112 síros temető a legnagyobb ismert pannoniai temető a langobard korból. A temető nagy sírszáma és leletanyaga egyaránt hosszabb (legalább 2-3 generációs) használati időre utal, akárcsak a hegykői vagy a szentendrei temető esetében. A férfi sírok leletanyagából nem hiányozhatnak a fegyverek – összesen 16, bizonyíthatóan fegyveres sír került elő. A női sírokból származó fibulák között megtaláljuk a rozettás, ékkőberakásos korongfibulákat valamint a langobard kor egyik leggyakoribb ékszertípusát, az S-fibulákat egyaránt. A szelestei temetőből 6 torzított koponyájú csontváz került elő, pedig langobard kori temetőkben a koponyatorzítás szokásával csak elvétve találkozunk. Ugyanakkor ismertek a szokás előzményei az 5. század második feléből származó germán temetőkből. A több generáción át használt temető megteremtheti a kapcsolatot az 5. század második felének és a 6. század első felének a leletanyaga között.
Mosonszentjánosi 6. századi temetkezések
A Mosonszentjánoson, mentőásatás során előkerült két férfi sírja a langobard kori Pannonia leggazdagabb melléklettel ellátott temetkezései annak ellenére, hogy a bányaművelés során a leleteknek csupán a töredékét sikerült megmenteni. A teljes fegyverzettel (spatha, lándzsa, pajzs), importnak tartott tárgyakkal (üvegpohár, bronz tálak) és elefántcsontból készült játékkészlettel eltemetett férfiakat a kutatás egyértelműen a langobard elithez kötötte – hasonló rangú személyre utaló leletegyütteseket csupán Itáliából ismerünk. A két férfi magas státuszát jelzi, hogy melléjük, külön sírba temettek egy lovat, illetve egy szarvast.
Kora avar kori temetők (Kölked-Feketekapu, Szekszárd-Bogyiszlói út, Budakalász, Keszthely-Fenékpuszta-Pusztaszentegyházi dűlő)
Az avarok betelepedésekor a Kárpát-medencében az egykori Pannonia területén a kulturális alapot a pannoniai helyi romanizált és a Meroving kultúrájú germán, az Alföldön pedig a gepida népesség hagyományai képezték, amelyhez eurázsiai sztyeppei nomád és szláv elemek, majd betelepített balkáni-bizánci, nyugati Meroving (bajor) és itáliai langobard hatások csatlakoztak. Mindez megnyilvánult a sokféle viseleti tárgyban, ékszerben, a szellemi kultúrára életmódra utaló leletekben és a temetkezési szokásokban egyaránt. A projekt célja a kora avar kori társadalomban e kulturális csoportok régészeti módszerekkel történő azonosítása és az eredmények összevetése a stabilizotóp vizsgálatokkal kiválasztott temetőkön keresztül. Adataink elemzésétől a kulturális átalakulás, az identitásváltás folyamatának megértését, az egységes avar kori kultúra kialakulásának megismerését és teljesebb megértését várjuk.
Az avar kori elit temetkezései
Az avar kor legmagasabb társadalmi helyzetű előkelőit arany szerelékes fegyverrel, aranyveretes övvel, egyéb méltóságjelvényekkel és értékes presztízstárgyakkal együtt temették el. Tárgyaik magas minőségű ötvöstermékek, jelzik tulajdonosuk státuszát és távolsági kapcsolatrendszerét. Hasonló leletegyüttesek a Duna-Tisza közén és a Tisza vidékén kerültek elő. E csoport tagjainak antropológiai jegyei között feltűnően gyakori a mongolid elem, ezért feltételezhetően a sztyeppei szokások szerint az uralkodó nomád törzs tagjai közül kerültek ki. A projekt egyik célja a 7. század avar elit származásának és egymással való rokonságának a vizsgálata.
Partner intézmények
ELTE BTK Régészettudományi Intézet, Budapest
Curt-Engelhorn Zentrum Archäometrie, Mannheim
ELTE TTK Embertani Tanszék, Budapest
MTA BTK Régészeti Intézet, Archeogenetikai Laboratórium, Budapest
Magyar Természettudományi Múzeum, Embertani Tár, Budapest