Q1-es publikációink 2021-ben

AZ ELTE BTK Régészettudományi Intézet oktatói és kutatói 2021-ben is jelentettek meg tanulmányokat a SCImago Journal & Country Rank (SJR) által Q1 besorolású folyóiratokban.

Az alábbiakban ezeket a publikációkat ismertetjük röviden:

 

Zoltán Czajlik, Mátyás Árvai, János Mészáros, Balázs Nagy, László Rupnik, László Pásztor:

Cropmarks in Aerial Archaeology: New Lessons from an Old Story.

Remote Sensing 13:6 (2021) Paper: 1126.

https://www.mdpi.com/2072-4292/13/6/1126/htm

Közel 100 éve ismert módszere a légi régészetnek a gabonajelek megfigyelése, ugyanakkor a befolyásoló tényezők (növényzet, talaj, geomorfológia, csapadék) pontos szerepére vonatkozóan nagyrészt csak tapasztalataink vannak. Tanulmányunkban az ELTE BTK RTI Légifotó Archívuma, valamint a megújított hazai talajtani adatbázis alapján statisztikai módszerekkel (Kolmogorov-Smirnov- és Random Forest-teszt) a talajtani változók viszonylagos túlsúlyától függő – geomorfológiailag jól indokolható – különbségek markáns hatását mutattuk ki a régészeti célú légi fényképezés eredményességére vonatkozóan.

 

*

 

Zsuzsanna Siklósi, Márton Szilágyi:

Culture, period or style?: Reconsideration of Early and Middle Copper Age chronology of the Great Hungarian Plain.

Radiocarbon 63:2 (2021) 585–646.

https://www.cambridge.org/core/journals/radiocarbon/article/culture-period-or-style-reconsideration-of-early-and-middle-copper-age-chronology-of-the-great-hungarian-plain/C6CE723D842D5A81E6551924621D8838

A tanulmány az alföldi kora és középső rézkor keltezésével foglalkozik. A közel száz AMS-mérésen alapuló helyi, mikroregionális és regionális szintű modellek szerint a tiszapolgári és bodrogkeresztúri kerámiastílusok használata időben jelentősen átfedi egymást. A 4350–4250 cal BC közötti időszak különösen tarka képet mutat az Alföldön: a klasszikus tiszapolgári stílus mellett a kisrétparti és a bodrogkeresztúri stílusok egyidejűleg vannak használatban, sőt, a Marosdécse-típusú okkersíros temetkezések is ebben az időszakban jelennek meg. A modellek alapján a tiszapolgári és bodrogkeresztúri stílusok használata a kora rézkor, míg az időrendileg egyértelműen elkülöníthető hunyadihalmi stílus a középső rézkor időszaka.

 

*

 

Attila Kreiter, Zoltán May, Ákos Pető, Mária Tóth, Bernadett Bajnóczi, Orsolya Viktorik, Lénárd Szabó, Antal Sklánitz, Zsuzsanna Mészáros Kis, Mária Gődény, Zsolt Cseri, Pál Raczky:

Bucrania revisited: Exploring the chaîne opératoire of bucranium figurines of the Körös culture from the 6th millennium.

Journal of Archaeological Science: Reports 37 (2021), Paper: 102982.

https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S2352409X21001942

A kora neolitikus Szolnok-Szanda településén 1978-ban került elő három agyagból készített nagyplasztika. A különleges kompozíciókban négy lábon álló, állat alakú talapzat közepén szarvasmarha/bika szarva, fejrésze került megformálásra. Hasonló régészeti példákat már 1981-ben sikerült összegyűjteni Délkelet-Európából és a Közel-Keletről. Erről a területről származó legutóbbi ásatási megfigyelések számos, korábban nem ismert, egykori használati körülményre hívták fel a figyelmet. Világossá vált, hogy a hasonló nagyplasztikák hármas csoportot alkotva, egy-egy ház sarkában voltak elhelyezve e nagy földrajzi terület kora neolitikus településein. Az érintett épületeknél az is megfigyelhető volt, hogy azokat használatukat lezárva, szándékoson felgyújtották. A tárgyakat érintő újabb vizsgálatok kiegészültek mikro-elemzéssel, így többek között komputer-tomográfiai (CT), geokémiai, mineralógiai (ICP-OES/MS és XRD) dimenziók szolgáltattak újabb adatokat a  nagyplasztikák készítésére és használatára. Kiderült, hogy a figurák első megformálásukat követően, bizonyos idő elteltével, újabb agyagréteggel beborítva és kiégetve, megújították, tehát két „építési fázissal” rendelkeztek. Az áttekintett régészeti kontextusok különböző léptékű adatai azt bizonyítják, hogy a Szolnok-Szandán előkerült plasztikákat és a délkelet-európai, közel-keleti hasonló példákat nem egyszerűen analóg jelenségeknek tekinthetjük, hanem a homológia viszonyai között értékelhetjük. Ez azt jelenti, hogy a régészeti jelenségek összefüggései mögött a rokon rituális cselekvés-típusok közös gyökerei húzódnak meg a neolitikum kezdetei idején.

 

*

 

Anna Perutka, Franziska Schreil, Daniela Hofmann, Márton Szilágyi, Jörg Ewersen, Ludwig Husty, Claudia Sarkady, Gisela Grupe:

Conspicuous burials in a Neolithic enclosure at Riedling (Bavaria, Germany): A selection of individuals?

Journal of Archaeological Science: Reports 39 (2021) Paper: 103154.

https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S2352409X21003667

A tanulmány a Münchshöfen-kultúra Riedling-Oberpiebing (ca. 4400–4000 cal BC) lelőhelyén gödrökbe és árokszakaszokba, számos esetben strukturált depozitumok keretein belül eltemetett egyének mobilitási és étrendi mintázataival foglalkozik. A stronciumizotópos elemzések alapján a 20 vizsgálható egyén közül kilencről bizonyosodott be, hogy nem helyben születtek, egy részük nagy valószínűséggel a Bajor-erdő hegyvidékéről került a Duna túlpartjára. A szén- és nitrogénizotópos elemzések változatos étrendről tanúskodtak. A nem helyben születettek némileg eltérő módon étkeztek, fehérjebevitelükben a halfogyasztás esetenként nagyobb szerepet játszott. A Riedlingen temetésre kiválasztottak nagy része fiatal felnőttkorában halt meg, és szuboptimális körülmények között élt, közülük néhányan súlyos betegségektől szenvedtek. Ebből kiindulva elképzelhető, hogy a kiválasztást nem szociális státuszuk, hanem haláluk időpontja és körülményei indokolták.

 

*

 

Éadaoin Harney, Olivia Cheronet, Daniel M. Fernandes, Kendra Sirak, Matthew Mah, Rebecca Bernardos, Nicole Adamski, Nasreen Broomandkhoshbacht, Kimberly Callan, Ann Marie Lawson, Jonas Oppenheimer, Kristin Stewardson, Fatma Zalzala, Alexandra Anders, Francesca Candilio, Mihai Constantinescu, Alfredo Coppa, Ion Ciobanu, János Dani, Zsolt Gallina, Francesco Genchi, Emese Gyöngyvér Nagy, Tamás Hajdu, Magdolna Hellebrandt, Antónia Horváth, Ágnes Király, Krisztián Kiss, Barbara Kolozsi, Péter Kovács, Kitti Köhler, Michaela Lucci, Ildikó Pap, Sergiu Popovici, Pál Raczky, Angela Simalcsik, Tamás Szeniczey, Sergey Vasilyev, Cristian Virag, Nadin Rohland, David Reich, Ron Pinhasi:

Minimally Destructive Protocol for DNA Extraction from Ancient Teeth.

Genome Research 31 (2021) 472–483.

https://genome.cshlp.org/content/early/2021/02/12/gr.267534.120

Az ősi DNS kinyerése a csontállományból komoly roncsolással jár. Napjainkban egyre növekszik az igény ezekre a mintákra. Ugyanakkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy a rendelkezésre álló csontok és fogak száma végleges és komoly örökségvédelmi veszéllyel jár, ha a mintázások során részben vagy teljesen megsemmisítjük ezeket a nem megújuló forrásainkat. A tanulmányban egy olyan új módszer került bemutatásra, amelynek alkalmazásával csökkenthetők ezek a kockázatok. Az eljárás során a mintavétel a foggyökér felszínén található cementből történt, fúrás nélkül. A vizsgálat után a fogon további morfológiai és biokémiai kutatások végezhetők el. Ezzel a módszerrel az ősi DNS kinyerése hasonlóan sikeres, mint a korábbi, komoly roncsolásokat okozó metódusok. Az analízisbe bevont 30 minta közül kettő Polgár-Ferenci-hát középső neolitikus temetkezéseiből származott, melyet az ELTE BTK Régészettudományi Intézet munkatársai tártak fel és jelenleg is dolgoznak feldolgozásukon.