Társadalmi és környezeti krízisek a kora vaskor (Kr. e. 9–7. század) idején a Kárpát-medencében: okok, események, következmények

Projektvezető

V. Szabó Gábor

Résztvevők

Barcsi Marcell

Bíró Péter

Dienes Nikolett

Farkas Angéla

Kovács András

Mogyorós Péter

Nagy Csaba Demeter

Tankó Károly

Urbán Dániel

Partnerek

Bernhard Heeb (Berlin)

Martin Golec (Olomouc)

Bükki Nemzeti Park

MNM-NRI

Korszak

őskor, vaskor

A Kr. e. 9. század és a Kr. e. 7. század közötti kétszáz évben Európa szerte mélyreható változások alakították át az addigi társadalmi és gazdasági rendszereket. Ekkor terjedt el a vas, a sztyeppi régióban, ekkortól formálódott ki a sikeres gazdasági és katonai modellekkel bíró lovasnomadizmus és egy a korábbiaknál látványosabban reprezentáló elit jelent meg, új rituálékkal és új típusú presztízstárgyakkal.

Ennek a radikális átalakulásnak a Kárpát-medence központi területein is számos jele ismerhető fel. A térség közlekedésföldrajzi csomópontjain az itteni hagyományoktól teljesen eltérő, keleti vonásokat hordozó temetkezési közösségek tűntek fel. Ezzel egyidőben a hegyvidékeken erődített települések sora épült ki, és egyre több kiterjedt erőszakos cselekményre – pl. hadjáratok, várostrom, települések elpusztítása – vannak régészeti adatok. A korábbi időszak rituális gyakorlatát meghatározó deponálási szertartások átalakultak, a feláldozott tárgyak közé több ezer km távolságból származó észak-pontusi és kaukázusi eredetű darabok kerültek.

Projektünk a korszak kutatásában eddig teljesen figyelmen kívül hagyott kora vaskori települések felderítésével és vizsgálatával próbál választ keresni a következő kérdésekre: a térségünkben tapasztalható változásokat egy hirtelen lezajló krízissorozat, vagy egy már a korábbi évszázadban indult lassú átalakulás okozza? Közrejátszik-e a változásokban idegen, keletről érkező csoportok megjelenése? Befolyásolják-e az itt élők életét környezeti változások? Milyen szerepet játszanak az átalakulásban az olyan innovációk, mint a vastechnológia vagy a lovasnomád hadviselés elemeinek átvétele?

A 2021-ben indult kutatómunka legfontosabb lelőhelye a Kr.e. 7. században virágzó, majd ostrom által elpusztított dédestapolcsány-verebce-bérci erődített település. A centrális jelentőséggel bíró település felderítése során több száz tárgyat – ékszereket, fegyvereket, szerszámokat - gyűjtöttünk össze és épületeket is sikerült feltárnunk. Ezzel párhuzamosan egy korábbi, a Kr.e. 8. századra keltezhető ostromhorizont tárgyi bizonyítékaira is rábukkantunk két, a Bükk déli lábainál található erődített településen.

Az újonnan felfedezett lelőhelyeken zajló kutatómunka során sok új információt gyűjtöttünk a korai vasművesség technológiájáról, a korszakra jellemző mezőgazdasági tevékenységek arculatáról és új színben tudjuk felvázolni a térségünkben élő közösségek kapcsolati hálóit és a sztyeppei lovasnomádokkal való viszonyát.