Numizmatikai gyűjtemény

Numizmatikai gyűjtemény

A 380 éves múltra visszatekintő Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának oktatásában gyakorlatilag a kezdetektől eredően nélkülözhetetlen helyet foglaltak el a különböző gyűjtemények. Az 1753-ban alapított és azóta számos viszontagságon átesett, ellenben mind a mai napig fennálló Éremgyűjtemény a Régészeti Intézet és az Egyetem múltjának egyedülálló emléke, aminek rövid bemutatására az alábbiakban térünk ki.
Az egyetemi gyűjtemény létrehozása 1753-ban Fischer Lipót SJ nevéhez fűződik (Nagyszombat – ma: Trnava). A gyűjtemény ekkor 1842 darabot számlált. A jezsuita szerzetesnek a kollekció megalapításában és fejlesztése érdekében véghezvitt fáradozásait azok a kézzel írt, nagy műgonddal vezetett leltárfüzetek tükrözik, amelyek 1762-1763-ból maradtak fenn. Az Egyetem tulajdonában levő, máig megmaradt kéziratok a legelső éremkatalógusnak minősülnek. Az érmek méltó tárolására a kor szokásainak megfelelően Fischer L. kis szekrénykéket készítetett, amelyekbe alacsony fiókok kerültek. A három szekrényke jó állapotban maradt fenn napjainkig. Kiemelendő közülük a kétajtós, copf stílusú, elő- és oldallapjain intarziával díszített bútor. Felső részén stilizált aranyozott akantusszal szegélyezett, feketére festett díszes pajzs áll, rajta latin nyelvű felirattal:

ROMVLIDVM / SI RISCA CVPIS MONVMENTA / VIDERE / AVGVSTOS NVMMOS / INSPICE / MVLTA LEGES.
„Ha régi római emlékeket kívánsz látni, a császári érmeket szemléld, sokat fogsz tanulni.” (Stöhr Géza ford.).

A szekrényke tetején ma is I. (Habsburg) Lipót német-római császár és magyar király ólomból öntött, aranyozott lovasszobra látható. A jezsuita rend feloszlatása után a Ratio Educatonis (1777) szabályozása túlmutatott a gyűjtemény oktatásban betöltött szerepén: a magyar nemzeti érem- és régiségtár megteremtését tűzte ki célul.

„Van ezenkívül igen gazdag éremtár, mely szépen van fölszerelve latin, görög és magyar érmekkel. Ezentúl sem fog hiányozni sem a költség, sem a törekvés ezen kincs gazdagítására: minden új pénznemből, melyet jövőre legalább az örökös tartományokban verni fognak, oda fognak szállítani. Végül arra is serényen fog gond fordíttatni a jövőben, hogy a Pannonia-szerte előforduló régészeti emlékek lassankint összegyűjtessenek és az egyetem székházában megőriztessenek, hogy nemcsak a tudományok belföldi hallgatóinak, hanem a külföldieknek is hasznára és okulására szolgáljanak, akiket a kíváncsiság valamikor idehoz.” (Ratio Educationis, CC. §.: De Universitatis, Bibliotheca, Numophylacio, ceterorumque antiquitatis monumentorum Musaeo; Frim Aladár ford.).

1778-ban, az Egyetem Budára való átköltöztetése után a gyűjtemény („numophylacium”) az Egyetemi Könyvtár épületében nyert elhelyezést; 1784-ben a teljes éremanyagot és a könyvtárat a pesti ferencesek rendházába költöztették át (1782-ben a pesti pálosok kollekciójával bővült). Az éremanyagot egészen 1794-ig Schönwisner István kezelte, pontosan vezetett leltárkönyveit az Egyetemi Könyvtár őrzi.
A XIX. század első felében az egyetemi gyűjtemény az ország legjelentősebb kollekciójának számított nem csupán mennyiség (1849-ből 15600 darab éremről tudunk), de minőség tekintetében is; számos magángyűjteményből származó darab került az egyetem tulajdonába (Winkler Mihály, Weszerle József, Jankovich Miklós, Kiss Ferenc). A szabadságharc utáni évtized abszolutikus intézkedései az éremtár kezelésében is érezhetőek voltak. A bécsi éremtár jogosulttá vált kiválogatni az értékesebb darabokat, de ennek valódi megtörténte dokumentumokkal pontosan nem igazolható. Rómer Flóris és Hampel József vezetése alatt a gyűjtemény folyamatosan gyarapodott; az 1890-es évek elején Kuzsinszky Bálint Réthy Lászlóval, a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának munkatársával együtt elvégezte a teljes anyag revízióját. Ekkor készült el a Réthy L. által írt, máig is használatos leltárkönyv. Később, a XX. század első évtizedeiben, Kuzsinszky Bálint tanszékvezetése alatt a gyűjtemény már nem szaporodott tovább.

Alföldi András igazgató idejében (1930-1947) a gyűjteménynek a korábbiakhoz képest kisebb darabszámú állományáról tudunk: a húszezret sem érte el, 19650 darabról maradt fenn adat. 1940-ben az egyetemi éremgyűjteményből több jelentős darabot a Magyar Nemzeti Múzeumba mentettek át. A bölcsészkar Alföldi A. professzor javaslatára 1196 darab érmet a múzeum Éremtárában helyezett el ideiglenes letétként (a háborús pusztításoktól való félelme miatt a múzeumi őrzést biztonságosabbnak találta), az egyetem tulajdonjogának fenntartása mellett.

A II. világháború után a gyűjtemény rendezése, revíziója és továbbfejlesztése mintegy negyven évig nem mozdult előre. Az 1980-as években az antik anyag rendszerezésére dr. Lányi Vera, a középkorira dr. Laszlovszky József és V. Székely György kapott megbízást. Az ókori anyag revízióját Lányi V. befejezte dr. Torbágyi Melinda és Bakos Miklós közreműködésével. A középkori rész munkálatait és tudományos feldolgozását 1997-ben dr. Kálnoki-Gyöngyössy Márton vette át, aki 2005-ben a közép- és koraújkori magyar aranypénzekből katalógust állított össze. A tudományos feldolgozást és az éremanyag számítógépes revízióját a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának két munkatársa, dr. Tóth Csaba és Vida István végezte 2010-ig; az egyetem részéről a gyűjtemény gondozásában dr. Mészáros Orsolya adjunktus vesz részt.
2014-el kezdődőleg egy új projekt indult a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával az éremtár feldolgozására („Az ELTE Bölcsészettudományi Kara Régészettudományi Intézete Éremgyűjteményének adatbázis alapú feldolgozása és elektronikus felületen való közzététele” projektcím alatt [NKA 3532./329.]; időtartam: 2014.01.01-2014.10.31.). Dr. Dezső Tamás dékán témavezetése mellett a kezdeti periódusban az Alföldi András professzor által 1939-1940-ben a Magyar Nemzeti Múzeum állományába került (Kari Tanács 1939.11.21.-iki határozat) és onnan 1995 után, Dr. Szabó Miklós professor emeritus rektorsága idején visszaszállított 1196 darab érem és emlékveret leltározása, adatfelvétele, fotózása és digitális alapú adatbázisban való rendszerezése kerül kivitelezésre.

Gyűjteménykezelő

Dr. Juhász Lajos egyetemi adjunktus